Anno, a régi szép időkben Primorskan szokás volt esküvőkor a falun végigvonulva cukorkát (olaszul: confetti) szórni az útra - így osztotta meg a fiatal pár az örömét a többiekkel.
Manapság ez a figyelmesség átalakult kis, csicsás ajándékcsomagok osztására, amiben benne van 3 vagy 5 db. cukorka. Ezeket az örömszülők osztják ki a esküvő után a lakodalomra nem hivatalos szomszédok, távolabbi rokonok, stb. közt. A csomagokat is ugyanúgy hívják, mint a cukorkát: confetti, azaz "szlovénosítva": konfeti. (Mire én ezt felfogtam! :D)
Íme, készen az első ajándékcsomag:
Kétféle csomagocska van, ez a kevésbé giccses :))))
Idén beszereztünk a régiek mellé egy csomó új magot. Az első hónapokban teljesen egyformák a növénykék, de most már látszanak a "különbségek". :)
Akkora paprikákat növesztettem, hogy kifeküdtem tőlük, és alá kellett dúcolni...
Vajon milyen színű leszek, ha nagy leszek?
A legrégebbi (3 éves) növényke, ha megérik, méregerős piros terméssel
Ez a növény se mai csirke, várjuk, mikor lesz narancssárga a termés :)
Az első idei érett paprikák. Gyanítom, hogy a piros méregerős porozta be a narancssárgát, ugyanis ennek a növénynek tavaly még hosszúkás termései voltak. :)))) Ejnyebejnye.
Évek óta tervezem ezt a túrát! Végre minden összejött, társaság, jó idő...
Kedden este elautóztunk Kranjska Gorába, a Vršič-hágó 3. hajtűkanyaránál letértünk az aszfaltútról, autókat a parkolóban hagytuk, majd rövid (fél órás) séta a túristaházig. Sötét volt, mire odaértünk. Ott lerámoltuk a holmit a szobába, kötelező Jota-teszt (közepes osztályzatot kapott), majd alvás (a szoba viszont 10 pontos volt). Mikor lefeküdtünk, még szakadt az eső, de én megígértem mindenkinek a jó időt másnapra :)
Reggel hatkor kelés, kávé (Moncsának dupla adag), cihelődés, majd 7:30-kor nagy nehezen el is indultunk. Mire kikeveredtünk az erdőből, a felhők is eloszlottak végre a csúcsokról.
Bal oldalon a Razor (2601m), jobb oldalon meg a szerelmem, Prisojnik (2547 m) feszít
Ami előző este a völgyben esőként esett, 2000 felett már hó formájában boldogított minket...
5 órányi kitartó mászás után, mikor már azt hiszi az ember lánya, ennek sosem lesz vége - végre megpillantottuk a csúcsot. Eddig bújkalt a nyavalyás. Már csak 45 perc!
Végigparáztuk magunkat a gerincen, felküzdöttük a sziklákon, és íme: 4 fokban cidrizve ugyan, de megtörve nem, megérkezett a bevállalós csipet-csapat :)
A kilátás mindenért kárpótol. Baloldalt a szlovének által a Júliai-Alpok királynőjének nevezett Jalovec (2645 m), jobbra meg a Mangart (2679 m), egyike azoknak a csúcsoknak, amiket a szlovének felezni kénytelenek az olaszokkal :) Középen meg a Mojstrovka (2332 m) lankás oldala teszi teljessé a látványt.
Gyönyörű látvány nyílik a felhőfoltokkal tarkított völgyre is
Visszafelé menet remekül látszott Szlovénia második legmagasabb hegye, a Škrlatica (2740 m) csúcsán a kereszt. Ezen a ponton döntottem el, mi a legközelebbi uticél :))) Az ötlet sajnos nem aratott osztatlan sikert. Egyelőre ;)
Kevéssel 7 előtt értünk vissza a házhoz. Bakancs lerúg, padon elterül, kötelező Radler. Ilyenkor mindig a legfinomabb :)
Utolsó pillantás a Špikre, bár csak a csúcsa látszik, egészen hátul...
...és a Škrlaticára, a skarlát szépségre, teljes pompájában.
Škrlatica, te következel, I'm coming!!!!!
Összegzés:
- Menetidő, háztól számítva: 5,5 óra felfelé, 5 óra lefelé, 45 perc a csúcson: cca. 11 óra
- Szintkülönbség: 1600 m *2 = 3200 m.
Hát, nemsemmi.
Végre erre is rászántam magam :)
A recepteket a képek alatti linkekre kattintva olvashatjátok.
Kenyerek:
És végül, a kedvencem:
THE Jota !!!
Röpke 20 perces kanapé mögötti reszketés után előbújt, és azonnal alkalmazkodott is a gazdik szokásaihoz... Okos macsek :D
